Senki sem követte nyomon a beszélgetéseit. Senki sem készített térképet arról, hogy merre járt. A magánélet nem csak egy funkció volt, hanem egy életmód.
Aztán felléptünk az internetre, és minden platform kért belőlünk egy darabot — nevet, telefonszámot, baráti kapcsolatokat. Elfogadtuk, hogy a kommunikáció ára az, hogy mások megtudják, hogy kivel beszélünk. Minden generáció, az emberek és a technológia is eddig így működött — telefon, e-mail, üzenetküldő programok, közösségi média. Úgy tűnt, ez az egyetlen lehetséges mód.
De van egy másik lehetőség is. Egy hálózat, amelyben nincsenek telefonszámok. Nincsenek felhasználónevek. Nincsenek fiókok. Nincsenek semmiféle felhasználói azonosítók. Egy hálózat, amely összeköti az embereket és titkosított üzeneteket továbbít, anélkül, hogy tudná, ki csatlakozik hozzá.
Nem egy jobb zár mások ajtaján. Nem egy kedvesebb házmester, aki tiszteletben tartja az Ön magánéletét, de mégis nyilvántartást vezet minden látogatójáról. Ön itt nem csak egy vendég. Ön itt otthon van. Nincs az a hatalom, amely beléphetne ide — Ön itt szuverén.
A beszélgetései Önhöz tartoznak, ahogy az internet megjelenése előtt is mindig így volt. A hálózat nem egy hely, amelyet meglátogat. Ez egy olyan hely, amelyet Ön hoz létre saját magának. És senki sem veheti el Öntől, függetlenül attól, hogy privát vagy nyilvános.
A legrégebbi emberi szabadság — beszélgetni az emberekkel, anélkül, hogy mások megfigyelnének — olyan infrastruktúrán alapul, amely nem tudja elárulni.
Mert felszámoltuk a lehetőségét is annak, hogy megtudjuk, Ön kicsoda. Így az önrendelkezése soha nem kerülhet idegen kezekbe.
Legyen szabad a saját hálózatában.
